Elhunyt George A. Romero.
Ennél fájdalmasabb hír már nem lesz az évben. Elment a kis öreg. Egy olyan ember, aki megalapozott és felfuttatott egy régi letűnt műfajt. A zombi horror nem az ő találmánya, de tagadhatatlan hogy toposzai hozzá köthetők. Az élőhalott széria, tökéletesen kidolgozott szerkezete, és misztériuma örökre a sírba száll a mesterrel. Rengetegszer leírják ezt a szót vele kapcsolatban. Mester. Miért? Talán mert egy olyan korban lett a horror mestere, amelyben mindenki a horror mestere akart lenni, csak ő tudta miként csinálja. Soha nem akart nagy ember lenni, szerény volt és rengeteget dolgozott. Komikus képregényekbe illő karaktere, arca olykor megmosolyogtatta az embereket, de az Élőholtak napja végleg bebizonyította, hogy nem csak a gore horror mestere, de az atmoszféra teremtésé is. Munkássága nem csak zombi filmekből állt, de ezt felesleges is taglalni. A mai napig tökéletesen levezényelt Tébolyultak, a misztikus horror alapja. Romero tudott valamit, amit a mai rendezők már rég elfelejtettek. Teremteni.
Úgy gondolom, hogy ma három olyan rendező zseni van, akik nem csak A filmekkel tudnak tökéletes alkotni, de a B szcénában is megugorják a mesteri szintet. Ez a triumvirátus két horror és egy akciófilm rendező. Romero, Carpenter, Miller. Ma elment az egyik, áldozzunk kicsit a horror oltárán. Felejtsük el kicsit a jump scare-re alapozó horrorokat, a Fűrész súlytalanságát és öncélúságát, vagy bármely más horror nézőket lesajnáló hozáállását. Romero végtelenségig tisztelte a nézőit, nem idiótának nézte őket. Furcsa róla beszélni, ő volt számomra a horror alfája és omegája. Minden, ami valaha horror volt az benne testesült meg. Carpentert is őrülten szeretem, de Romero munkássága annyira koherens és egységes, hogy felesleges is vitatkozni olyan dolgokról, hogy ami letett az asztalra értékes-e. Senki sem mondhatja el magáról, hogy az eredeti első filmjét remakelték később kiszínezve, újradigitalizálva kiadták. Egyedül Méliés mondhatja el magáról ezt. Mégis Romero mindvégig a háttérben maradt és kisebb munkáival támogatta a modern horrort. Utolsó nagy munkája a Holtak naplója fricska volt minden ma még dolgozó horror rendezőnek. Kézi kamera? Ugyan, Romero jobb ebben is. Kicsit megmutatta egy már megalapozott horror gyökereit, és úgy sikerült megújítania, hogy nem fulladt giccsbe. Romero nem mindig képviselte a felső kategóriás horrorokat, de munkája mindvégig egységes és összetartó volt. Ez pedig a zombi horror. Amiben ő volt a legjobb, jöhetett akárki nagyon sok-sok szobrocskával, Romero volt a mérce. A holtak Éjszakája, Napja, és Hajnala olyan tökéletes trilógia hogy feldolgozásai teszik még fontosabbá az eredeti műveket. Zack Snyder, Tom Savini feldolgozták eredeti filmjeit, de az eredeti és örök borzongást adó dolgot nem tudták elvenni filmjeiből, a misztériumot. Senki sem tudja, honnan és miként jöttek a zombik, csak jönnek. Ő pedig itt hagyott bennünket ma, hiánya pótolhatatlan.
Mindig is tabukat döntögetett, gyerek zombik, pláza zombik, családon belüli zombik… csak pár azok közül a dolgok közül, amiket ő hozott a köztudatba. Úgy maradt önmaga, hogy közben folyamatosan kibővítette a műfaj határait és megújította azokat. Romero volt maga a zombi film, de kritikusan tekintett minden új keletű irányzatra. A Walking dead szériával kapcsolatos nyilatkozatai mely szerint a műfaj halálát fogják okozni annyira elevenen él bennem, mintha csak tegnap történt volna. Pedig Darabont első rendezése után közvetlen megmondta, hogy ez nem zombi sorozat, pusztán zombi szappanopera. Ezért volt ő a legnagyobb, mert mindig a lényegre koncentrált úgy hogy közben misztikumokat teremtett.
Sokat gondolkodtam arról mit írjak még Romeroról, aztán amikor nem jöttek a gondolatok eszembe jutott az, hogy miként találkoztam a filmjeivel először. Tíz éve történt pont, amikor egy kölcsönkapott dvd-n megtaláltam (sok más horror mellett) a Night of the Living Dead 1990-es Tom Savini filmet. Ez a film akkor hatalmas hatással volt rám. Nem tudtam ki az a Geroge A. Romero, csak hogy Savini egy hihetetlen tehetséges horror rendező. Kutakodtam, keresgéltem, majd ráleltem a kis öreg, a mester munkásságára. Azonnal felfalta mindet, és a zombi horrorok megszállottjává váltam. Behúzott az egész, ahogy van. Zombi lettem.
Sokáig törtem a fejem miként fogalmazzam meg ezt a zombulást, úgy hogy méltón tisztelegjek Romero munkássága előtt. Nyilván az itt leírtak szinte semmit sem fednek abból a gigászi munkából, amit a műfajba fektetett, még csak teasernek se lenne elég, de talán egy mondat, amelyet Barbara mond az 1990-es remake-ben. Talán ez közelebb hozza kicsit a Romero fanokat az igazi emberhez, aki a kamerák mögött ücsörgött, és vastag keretes szemüvegén keresztül belelátott a modern ember jövőjébe.
„They're us. We're them and they're us.”
„Ők vagyunk mi. Mi vagyunk ők és ők mi.”
