James T. Kirk aki megdugta az univerzumot, majd hagyott egy kis borravalót

2017. március 29. 21:23 - Tulajdonságaink dolgokat cserélnek.

A világirodalom nagyon sokszor megemlékezik hősökről, a festészet szinte csak velük foglalkozik, a dalok, versek, de még a graffitik és hősökről énekelnek. Ám a popkultúra egyik legnagyobb hőséről nagyon kevésszer esik szó. Pontosabban ő akkora legenda, hogy már életében csak toposzok szóltak róla. Ő James T. Kirk aki megdugta a világegyetemet, és a végén nem SMS-ben szakított a mindenséggel, hanem férfiként szállt ki.

(A cikk tartalma nem elemzés, kritika - csupán vicces gondolataim összegzése és tisztelgés a sorozat eredeti szereplői, alkotói előtt.)

James Tiberius Kirk (Iowa, Riverside, 2233. március 22.  2293/2371) –ről nehéz úgy írni, hogy ne kerüljön szóba, az Enterprise vagy az, hogy ezt az embert annyira szerette mindenki, mint kitalált karaktert, hogy kétszer kellett megölni. Ő az, akiért a nők kölnit pisilnek, a férfiak pedig meghunyászkodnak. Kirk az, aki háborúban született (köszönjük J.J Abrams) és egy hídon halt meg. Roddenberry legnagyobb találmánya. Egy igazi kemény tökös hős. Cikkem nem a sorozatnak állít emléket, hanem az embernek. Shatner legnagyobb alakításának, amelyben ha kellett odaállt egy idegen elé, és megdugta. Mert egy igazi hős ekképp cselekszik.

Kirk személyisége Pike, Picard, Janewaye, Sisko és Archerrel szemben sokkal szélsőségesebb. A flott igazából teljesen másodrendű, bár elvei szerint helyezi el tetteit igazából valójában egy kalandornak tartja magát. Afféle űrbéli kalóznak, aki semmi mást nem csinál, csak felfedez, elemez, megold és meghág minden idegen lényt. Az igazi első benyomás az amikor Kirk megfogja a karod és a csápokkal rendelkező idegen, a hegyes fülü rém, de még a mindenségek felett álló asszonynép is elolvad. A bugyi nedves, Kirk pedig kitűntetést kap, egy világot nem mellesleg pedig felfedeznek. De inkább annak női lakóit.

Vitathatatlan érdemei ellenére valójában hatalmas hős Kirk, az a három évad és hat film, amelyben szerepelt
pedig alapvetően legendás alakját még jobban idealizálta. Szó nem sűrűn esik arról, hogy az irányelveket figyelmen kívül hagyta. Az idősíkokat összegubancolta, majd úgy lépett ki az öröklétből, hogy még nagyobb hőssé vált. Bár kilépése nagyon sokat vitatott esemény mégis annyira epikus, hogy nem lehet szó nélkül elmenni mellette. A Generations filmben egy két sziklás csúcson átívelő hídon vesztette életét, itt kapta meg halálos sebét, amely oly gyorsan vitte el őt, ahogy régen ő elcsábította az idegen létformákat. Ez a momentum a rajongók szemében szimbolikus ám vérlázító volt. Inkább vitte volna el a Rigel-i láz, vagy valami nemi betegség, esetleg kapott volna halálos sugárzást saját magát feláldozva, de ez nagyon gyalázatos halálnem. Aztán persze a magyarázatok tovább erősítették halálnak legendáját, mert egy hídon halt, meg amely az egész életét jelképezte. Tény és való, hogy Kirk nagyon sokat tett a csillagflottáért, de épp annyit ellene is. A már említett Enterprise incidensnél nem kell távolabb menni. Végül ez az ember, aki a sorozat 80 részében közel 50 idegen nővel közösült megdicsőülve tért nyugovóra. Kirk alakja legalább annyira legendás, mint az alkotójáé, vagy Spock-é. Furcsa ez a szentháromság. Roddenberry az atya, Spock a fiú, Kirk pedig aki képes megdugni mindent, ami él és mozog az univerzumban. Félretéve a viccet, karaktere nem véletlenül lett ilyen. A hatvanas években jó volt egy erős férfi karakter egy olykor-olykor komolytalanná váló sorozatban, amelyről üvöltött a pénztelenség, az olcsó díszletek és az ismétlődő ruhák, amik olykor tényleg nevetségesek. Kirk viszont képes volt ellensúlyozni kicsit a kétségbeesett hatvanas évekbeli férfitársadalmat, amely nem tudta eldönteni, hogy a holdra jobb menni vagy a Woodstockra. Végül ez a férfi megváltoztatott mindent. Elhagytuk ezt a fajta John Wayne-i erős férfimodellt és áttértünk valami okosabbra, rafináltabbra. Kirk nem csak egy izompacsirta, nem egy macsó, és nem is kocka. Ő egy igazi férfi, aki úgy játssza be a nézőnek a lompost, hogy észre sem veszik. A szűk felsők, a festett vérfoltok, az olajtól csillogó felsőtestek itt már olyan értelmi szintet képviselnek, amihez T.J Hooker nem ér fel. Kirk karaktere elképesztően okos, férfias és persze gyermeki pajkossággal felvértezett idol. Ő az, akiért tényleg kölnit kell pisilni mindenféle idegen fajnak. Ha valaha az emberiség kijut a csillagok közé, könyörgöm James T. Kirk legyen a képviselőnk, akár hologram formájában is.

Karakterének titka, legendája nem véletlenszerű. Senki sem dolgozott meg érte. Az "elsők" toposzának védjegyeit hordozza magával. Míg Archer kapitány soha nem hágott meg, bocsánat akarom mondani szegett meg szabályt addig Kirk vélhetően az összest, úgy hogy közben jófiú maradt, még úgy is, hogy nem ő volt az első.

Lelkének kulcsa semmi más, mint két kerekded (vagy három) női (vagy egyéb) mell. Ő ennyi, semmi más csupán. Amellett persze kitűnő taktikus, roppant művelt, és éles helyzetben nyugodt ember. De ez senkit sem érdekel, csak hogy meghágott mindenkit, aki az útjába keveredett.

Kirk, McCoy, Spock, Scotty, Sulu, Chekov, Uhura – ez a névsor örökre beíródik a csillagok közé. Sokan velünk vannak még, de a legtöbbjük eltávozott. Természetesen Kirk bírja legtovább és kívánok még neki ezer éve. James T. Kirk karaktere nem csak a filmes egyetemek kurzusainak része, de a társadalomtudományokkal foglalkozó iskolás is felvehetnék az oktatandó példa értékű személyiségek sorába. Feledjük el, hogy ez egy sorozat, feledjük el mely korszakban játszódott. Nézzük újra a sorozatot és csak Kirkre és személyes kapcsolataira koncentráljunk. Egy igazi ember, az embertelen világűrben. Igazi hős, akit megéri a falra felmázolni, szép admirális ruhában, és akárki is festi meg a képet, tuti hogy Tiberius őt is meghágja. A borravaló pedig egy igazi velőtrázó konzekvencia: az emberiség túlságosan is fiatal bármihez a galaxisban.

A hatvanas évek öröksége, a modern tévésorozatok százlós hajója, a jövő antológiája, egy élhető valóság – nevezhetnénk sokféleképpen a sorozatot. Annyi elemzés és beszámoló van már erről az olykor suta, de mégis tökéletesen felvázolt sorozatról, e cikk célja, hogy rávilágítson annak hibáira úgy, hogy közben megmaradunk rajongóknak. Legyünk újra azok a gyerekek, aki leültek esténként a tévé elé az aktuális Star Trek rész elé, amely ugyan nem reflektált a napi politikára, se a világ morális, erkölcsi válságára.

Mégis mindig mindennel képes foglalkozni, mint egy igazi apa, vagy anya.

És persze Kirk őket is megdugja.

William Shatner (Kirk), Március 22-én volt 86 éves.

Leonard Simon Nimoy (Spock), Március 26-án lett volna 86 éves. 2015-ben elhunyt.

DeForest Kelley (McCoy), Január 20-án lett volna 97 éves. 1999-ben elhunyt.

James Doohan (Scotty), Március 3-án lett volna 97-éves. 2005-ben elhunyt.

Nichelle Nichols (Uhura), December 28-án lesz 85 éves.

George Takei (Sulu), Április 20-án lesz 80 éves.

Walter Koenig (Chekov), Szeptember 14-én lesz 81 éves.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://la-fin-absolue-du-monde.blog.hu/api/trackback/id/tr9112386315

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása