A film az idő romantikája egy összefoglaló, nem elemzésekre alapuló elmélet kibontása amelyet a La Fin Absolue Du Monde blogon található összes elmélet, kritika, érkezés koherens összefoglalójának kell tekinteni.
Audiatur et altera pars!
"A romantika, vagy romanticizmus szót először az angolok használták, még a XVII. században. Eredetileg annyit jelentett, hogy regénybe illő; s használták annak megjelölésére, hogy valami nem valószínű, valamint olyan tájak jelölésére, amelyekre ma már azt mondjuk, vadregényes. Irodalomtörténeti fogalommá a XVIII. század végén vált, amikor a klasszicizmus ellentétét kezdték jelölni vele. Mert a romantika először a klasszicizmus ellenlábasaként jelent meg a szellemtörténetben. Első nagy képviselője a svájci - francia Jean Jaques Rousseau, akinek a hatása alatt a romantikus életérzés tudatosodott az emberekben és rohamszerűen hódította meg Európa szívét. A szívét, mert a romantika a szív stílusa, és ismertetőjegyei közé tartozik a szív állandó emlegetése is. A XVIII. század Rousseau fellépéséig az ész százada volt, a világosság százada. A romantika elsősorban visszahatás a felvilágosodás túlzó észtisztelete ellen. Rousseau és követői felfedezték és ősi jogaiba visszahelyezték az ember érzelmi és akarati, vagyis inkább ösztönös életét. A romantika, első korszakában, az érzelem és az ösztönök lázadása az értelem zsarnoksága ellen. Ebből következik, hogy a romantikus ember és a romantikus stílus erősen érzelmes természetű. Romantika és szentimentalizmus egymással szoros rokonságban álló fogalmak. A romantikus-szentimentális ember érezni az érzés kedvéért, tiszteletben tartja, ápolja, becézi sokszor tetszelegve túlozza érzelmeit, mert csak az érzelmet tartja igazán fontosnak az emberben. Az érzelem és ösztön tisztelete a romantika második korszakában azután arra bírta a kor nagy költőit, hogy egy emelettel mélyebben ássanak le az emberi lélekben. A klasszicizmus nagy alkotásai a lélek legfelsőbb, legvilágosabb emeletén játszódnak le, a világos tudatban. A romantika nagy korszaka viszont éppen arra törekedett, hogy lehatoljon a lélek pincéibe, bányáiba, a tudat alatti birodalmába. Ezért játszik olyan nagy szerepet az álom és azok az ősi kifejezési formák, amelyek az álommal rokon ok, és a tudat alatti rétegekből táplálkoznak: a mese, a monda, a mítosz és a babona. A romantika visszahelyezte jogaiba a meseerdő holdvilágát, a tündéreket, akik könnyedén és csábítóan lejtenek, mint az ember teljesülhetetlen vágyai, a sírokat és kísérteteket, az ember ősi és minden ésszerű gondolásnál erősebb borzongását és iszonyatát a természet és az örök halál rejtelmeivel szemben. A romantika ebben az értelemben az észen inneni, észen túli dolgok lázadása az ész ellen." (Szerb Antal)
Bevezetés - Én, Mi, Ők
Fiatalon mikor még jelenetek láncolatának tekintettem az életet, akkor jöttem rá igazán mit is jelent a szó súlya: romantika. Bár Szerb Antal tökéletesen összefoglalja, a romantika szó „klasszikus” jelentését, fontos nem elfelejteni, hogy minden ember rendelkezik személyre szabott romantikával. Ez az emberi „én” vagy nevezzük személyiség kifejlődésének egyik kulcsmomentuma.
A pozitív elmélet szerint személyiségünket a nagy pillanatok formálják, egy-egy nagy teljesítmény elérése. Egy átlagos focikupa elnyerésének pillanata, vagy egy áhított pasi megszerzése és annak elcsábításának tökéletes jelenete az, amely jellemünket formálja. A gyári munka során a többiek vagy éppen magunk fölé emelkedő teljesítmény elérése. Egy irodai dolgozó aznapi kvótájának megugrása, vagy éppen kiemelt ügyek lezárása. Egy dolgozat befejezése és az utolsó mondat megtalálása, ezek a dolgok, amelyek formálják jellemünket. A korházi ágyon fekvő családtagunk másik világban járkáló szemének tekintete. Amint visszatekint kalandos életének fontos pillanataira, gyermekei megszületése, az első szexuális élmény, az első forradalom, amelyet végigtekint. Vannak olyan generációk, amelyek romantikája utolérhetetlen. A francia forradalom, a magyar forradalom, a cseh, a román, és így tovább forradalmi extázisában nevelkedett fiatalok életszemlélete teljesen más, mint az Anonymous sikerét ünneplő gamer és geek közösség. A normális tanulmány azt kívánná, hogy az őskortól levezetve szépen a történelem vonalán bizonygassam állításaim. De az én pontosabban a mi romantikánk teljesen eltért a történelem eddigi nagy pillanataitól. Feltételezem olvasóim rendelkeznek annyi általános tudással, hogy Szerb Antal segít megérteniük mennyire is különbözik a film romantikája az átlagostól. Nagyon fontos az alapfogalmakat tisztázni már itt az elején. A romantika esetünkben egy felhevült igaz pillanat folyamatos érzékelése.
A negatív elmélet szerint - amelyet nevezzünk pszichológiai elképzelések –a ránk ható durva események újra és újra felbukkanása. Amíg a világ lángban ég körülünk mi próbálunk ettől elvonatkoztatni és saját bajainkat előtérbe helyezve önző módon régi gyerekkori sérelmeinket újra és újra rágni. A Freudi vagy a Nietzschei felfogások, melyek elménket egy tömbbe szorítják, és nem engedik kibontakozni, azaz az önmarcangolás. Látható ez pl. a Tizenháromban, ahogy a motívumok kibontakoznak. Ez a folyamat a negatív aspektusa a lelkünk időfelfogásának, amely visszafelé halad ugyan, de legalább halad. Ezek a depresszív negatív gondolatok soha nem visznek előre, de persze ez az út is egy út, amelyre rálépve a film romantikájának egy negatív oldalát figyelhetjük meg. Ránk hat, nem pedig mi hatunk rá, a környezetünkből kilépve, egy másik dimenzióban próbáljuk meg sérelmeinket újra és újra megvizsgálni.
A „mi” felfogás szerint „én”, és elképzeléseim generációba ágyazva alakul át „mi”-vé. A közösségi média segít ez tökéletesen megérteni. Ehhez csak az kell, hogy mai generációnk a mai világban élve, a sok-sok „én”-ből „mi”-vé alakuljon át. Míg a 68-69-es generáció ezt egy zenében, és élethelyzetben meg tudta oldani, addig ezt mi folyamként éljük meg. A film segít ezt megérteni, az idő pedig teret ad a romantikának mely végül kiélez mindent. Kiélezi érzékszerveinket a megállított időre, és a fontos pillanatokra. Ma vásznon nézzük nagy elődeink tetteit, a forradalmakat mi pedig igazán nem teszünk semmit. Az „én” eltűnik, lassan ahogy az Ukrán forradalom, az Arab tavasz pedig szociális média forradalmává válik. Éhezünk a forradalom valóságára, de nem teszünk, semmit érte csak megosztjuk. Később ez videó felvételeken tükröződik, és azt mondjuk, megtettük. Ez már teljesen más forradalom, mint a Francia diákforradalom, amely tűzzel, vassal, napilapokkal és filmmel érte el csúcspontját, manapság a forradalmak gyorsan jönnek és gyorsan mennek. De a romantika megmarad utána.
Soha nem tudtam úgy elméletet, vagy tanulmány írni, hogy abba ne kerüljenek bele személyes tapasztalataim. A kedves olvasónak el kell fogadnia azt a tény, mely szerint ez egy az átlagtól eltérő tanulmány. Régebbi elméleteim mind az érzéseket vizsgálták a filmekben. Fontosnak tartottam azt, hogy az embereket érzéseik alapján befolyásolják a filmek. A Romantika elmélete pedig ehhez kapcsolódik. Ahhoz, hogy az olvasó teljes képet kapjon az elmélet alapjairól meg kell vizsgálni annak gyökereit. A filmek, mint minden művészeti ág, érzéseket mozgatnak meg, másra tán nem is képesek. Egy-egy filmen elbőgjük magunkat, akár napokig gondolkozunk azon, vajon mi is volt ez. Ezen érzések tulajdonképpen filmjeink alapjai, teljesen mindegy, hogy egy háborús drámáról, vígjátékról vagy sorozatról van szó. Érzelmeink határozzák meg a filmek sorsát is az életünkben. Ez a tanulmány szeretné ezt a két dolgot összeolvasztani és olyan elméletet létrehozni, amely képes minden filmet megértenünk. Vannak könnyű és vannak nehéz filmek, vannak olyan filmek, amelyek nem követnek semmiféle szabályt és vannak olyan filmek, amelyek szabályai igazából nem is szabályok, azok hiánya.
Fontos megemlíteni még a tanulmányommal kapcsolatban, hogy nem csak az idő manipulálását, megállítását, felgyorsítását és elemzését tartalmazza, hanem az emberekre ható pszichés behatásait is. Ez a behatás tulajdonképpen maga a filmművészet, az idő melyet ide oda görbítünk a filmekben pedig csak eszköz, tulajdonképpen saját magunkat látjuk újra és újra, ugyanazokat a helyzeteket ismételjük más-más alaptörténettel. Ezek vagyunk mi, filmjeink legjobb jelenetei, az idő megállítói, ezért a film az idő romantikája.
