"A nyelv megnevez, a film megmutat."
Balázs Béla
Egy kis eltérés az eddigi megszokott cikkektől. A YouTube véleményem szerint az egyik legnagyobb ellensége a valód filmnek, illetve annak a közösségnek, akik a filmet imádják és szeretik, továbbá istenítik. Soha nem írtam még YT videókról kritikát vagy elméletet. Ám az a közel tíz év, amit ezzel a „szakmával” ölelkezve töltöttem most arra sarkall, hogy a megszokott rendezett mederből kilépve kicsit foglalkozzak ezzel a tudathasadásos műfajjal. Ugyan semmiféle elméleti jártasságom nincs a videózás terén, viszont néző vagyok, egy olyan néző, aki szerint vannak olyan videósok, akik remek elméletek melegágya lehet. Ma csak egy kimondottan vékony réteggel fogok foglalkozni. Pontosabban a gameplay videók műfajával, amelyeknek időtartalma 20 perc és egy óra köré korlátozódik. Jogos lehet, a kérdés miért vetemedek ilyenre, amikor a többi cikkem Fellinivel, Lucio Fulcival vagy éppen Kubrickkal foglalkozik. Hol érintkezik ez a két műfaj vajon? Hát a gonzo film elméletnél, amely az érzésekre hat. Megpróbálok mindvégig tárgyilagos lenni. Egy közel féléves kutatómunka eredménye lesz ez a cikk. Januártól kezdve figyeltem Zsozéatya munkásságát a YT video megosztón, eleinte csak kedvtelésből majd egy olyan emberi sors kibontakozása miatt, amely megérintett. Nem is teljesen ez a lényege a cikknek, mindinkább az miként sodródhat egy jó remek humorral és különleges hétköznapi embereket megérintő képességgel rendelkező videóst a peremvidékre maga a videózás. Miként jut el az ember oda, mint néző, hogy eggyé forr egy a kamerák előtt hülyéskedő vidám fiatal sráccal? Aki ugyan az én generációmhoz tartozik, ám mint generációs defektus tökéletes látható a céltalanság videóiban. Az egészet a káosz határozza meg, de egyben össze is tartja. Miként hasad meg egy láthatóan vidám tudat a szemünk láttára, miként válik az egész olykor szappanoperává. Fontos megvizsgálni ezeket a videókat, nem alapművek ám az érzés alapú videózás tökéletes vadhajtásai. Egy ember, aki örökre összeforrt saját munkásságának súlyával, avagy miként lesz az unalomból sorsszerű kötelességként ránk nehezedő munka. Zsozéatya az önfeledt videózás mementója.
Mindenféle történelmi visszatekintés nélkül fontos tudni, hogy Zsozéatya videói a Minecraftól kezdődően egészen a LOL-ozás, CS:GO-zás és mindenféle és műfajú játékok videózásáról szólt. A koncepció roppant egyszerű. Az úgymond kocsmai szlenget használva csinálunk egy videót a játékokról és azokat vagy kifigurázva, vagy őrülten szenvedélyesen szeretve levideózzuk, ahogy játsszuk. Az így létrejött bemutató videókat pedig feltöltjük és várjuk az eredményt. Zsozénak rengeteg munkája van a mára több mint 90.000 feliratkozóval rendelkező csatornájában. Saját bevallása szerint is több százezer forintot ölt már bele ebbe a dologba, csak azért mert szereti csinálni. De az embert célok vezérlik, nézzük meg mi is volt Zsozé célja? Az unalom az, amely arra sarkallta, hogy kedvenc játékairól videót csináljon, az ő saját stílusában egy Tesco-s mikrofonnal és olyan technikai háttérrel, amely jó indulattal sem mondható profinak. Ebben rejlik az igazi ereje ennek a fiatalembernek, aki úgy tett le valamit az asztalra, hogy csak saját magát adta. Ez a fajta önkitárulkozás az, amely a mai videózásból nagyon hiányzik. Semmi sallang vagy bemutatkozás, se technikai információ (saját bevallása szerint is analfabéta ezen a téren és ez videóiban is jól megmutatkozik) csak a tömény igazság. Ha egy játék szar, akkor úgy kezeli, ha viszont megérinti a lelkét, akkor olyan körültekintéssel és pontossággal bánik vele, ahogy azt a legnagyobb videósok teszik szerte a világon. Mindenki ugyanazokat a profilokat és begyakorolt dolgokat csinálja. Zsozé mindig is kilógott egyéni stílusával és bariton hangjával. Az éneklés a videókban pedig közülünk emeli ki ezt az embert, mert hát ki nem szokott énekelgetni és baromságokat dumálni, amíg a töltőképernyőt nézi?
Nehéz úgy írni róla, hogy magamról ne írjak. Rengeteg játékkal volt dolgom és soha meg sem fordult a fejemben, hogy levideózzam ezt, ám miután Zsozét kezdtem nézni ez alatt a fél év alatt én is elkezdtem (ugyan kommentár nélkül) videózni a játékaimat, pusztán csak azért, hogy lássam mennyit is töltök ezzel egy nap. Zsozé közülünk való és ide fog visszatérni, ha egyszer abbahagyja. Ez az épületgépész az, aki úgy tekint a világra, ahogy mindenkinek kellene, komolytalanul ám érzéssel. A The Last of Us volt az első olyan videó sorozat ahol megláthattuk Zsozé igazi értékét, mindégig kimért, és okos volt. Nem voltak kilengések a videók minőségében, a hangvétel megfelelt a játéknak és olyan érzéseket hozott elő ebből a látszólag kő egyszerű egyénből, amely vélhetően fiatalok millióit fogja arra sarkallni, hogy ne lendületből, hanem érzéssel játszanak. A The Last of Us Zsozé szavai szerint a játékok szent Grálja, ezzel tökéletesen egyet kell értenem. Csak e miatt az ember miatt vettem meg a játékot és toltam végig két nap alatt. Ugyan végignéztem az egész video sorozatot, de úgy éreztem át kell élnem azt a fajta megrázkódtatást, amin ez a videós végig ment. Nem különleges dolog ez, csak mély és érzéki amilyennek lennie kellene a világnak. Videó a YT legérzéketlenebb ámbátor legviccesebb videói közé tartoznak, ám kilengései mutatják meg leginkább érzékenységét a világra. Ez a fajta gyengeség, amely erőt kovácsol egy idő után a gamer szcénában. Stílusa egyszerre felületes ám depresszióval finoman meghintett érzékenységet rejt. Művész emberként pedig látható teljes feltárulkozása nézői előtt. Zsozé a videók rabja lett kiszakadásának kísérletét pedig szinte élőben láthattuk, vészjelzés afféle segélykiáltás volt ez a részéről, amikor megpróbált rendes életet élni, de a videók és az öntömjénezés még mindig erősebb annál mintsem, egy egyszerű hétköznapi ember istenből újra halandót csináljon. Pedig mennyire jól haladt, ám videói minőségének romlása miatt és magánéleté problémái odáig fajultak, hogy feladta a normális életre való törekvést. Pedig videóinak ereje pont hétköznapiságában rejlett, egy srác, aki letéve a 8 óra falvésést, videókat csinál, és csak nyomja a baromságot, pont, úgy ahogy mi tesszük, amikor végzünk a munkával. Elengedünk minden kis értelmet is és próbáljuk élvezni ezt a nyamvadt ám fojtogató életet. Zsozé titka nem nagyszerűségében rejlik, hanem egyszerűségének mélységében. Olyan felületen siklik, amely ugyan gödrös, de helyesen lavírozva sikerre vihető. Tökéletes munkát végzett, addig a pontig.
Nem szerettem volna elméletembe belevonni a magánéletét, de tény hogy videóinak minőségére és magánélete
fontos része lett. Laura (és elnézést, hogy felhozom a témát) megjelenése videóiban olyan önfeledtséggel töltötte meg a game playek hangulatát, amelyet amaddig soha sehol nem láttam senkinél. Egy láthatóan nem geek lány teljesen kikészítette Zsozét, szétszórt lett ám annál jobban figyelt a körülötte lévő dolgokra. Új munkahelyének köszönhetően ő és a videók eggyé forrtak. Az élő streamelések között pedig magánéletének alakulását is figyelhettük. Rengeteget néztem a Pulitront mert ezen a ponton már maga az ember érdekelt és nem Zsozé. Nagyszerű volt látni egy normális élet kialakulását, hétköznapi problémák megjelenéséit életében. Az albérlet elvesztése, a kocsi lerobbanása, egy zár beragadása vagy a mosógép tacsratétele, mind-mind olyan dolgok a videókban amelyek reality szerűvé avatják gameplay videóit. Ez viszont annyira közel van már az emberhez, hogy itt megégetheti magát. Ez a talaj már forró és a táj kietlen. Herby életét figyelve YT-on láthatjuk amint teljesen megmakkan és elengedi a valóságot magától. A kamera lencséjének csillogását figyelve annak rabjává válik. A valóság semmit sem számít, amit nem rögzítünk, az nem is létezik. Ez a fajta skizofrén helyzet az, amely elkerülte Zsozét, próbálta kikerülni ezt, ám tudatalattija soha nem engedte, hogy ne a kamerák előtt élje az életét. Az elnémított mikrofon és a telefon nyomkodás továbbá arcának egyszerű tónusai mindent elmondanak azoknak a nézőknek, akik figyelik őt. Zsozé nem azért nagyszerű videós, mert jól tolja a dumát, vagy csak mert jó játékos (mint PS4 gamer a fejemet fogtam, amikor az exkluzívukkal játszott) hanem mert egy a tetoválást utáló ember, aki a kezére varratta saját verseit, mert saját szavai tükrözik a legjobban érzéseit abban a drámában, amely hatással voltak személyiségére. Ez egy tökéletes realitynek való megágyazás, olyan valóság shownak amelyet falunk mi gamerek mert a sötét szobában ez ablak a világra. Soha nem gondoltuk volna, hogy ennyire tudjuk élvezni a sötét kocsmák szövegeit, amelyeket már ezerszer halottunk, de a tónus a hangsúly, ahogy újra és újra elismétli, az otthon melegét adja nekünk, esetleg azt az esélyt, hogy lehetünk még normális emberek. A monitor fénye nem a show business reflektora, ám sokat segíthet, azon miként éljünk túl egy magánéleti válságot. Zsozé tökéletesen alkalmazkodik az élethez, simul, idomul és közben tovább videózik. A hatalmas kihagyás, amely az elmúlt egy hónapban volt pedig nem csak, hogy megbocsájtható, hanem tisztelendő. Ő döntött úgy, hogy életének e szakaszát már nem osztja meg velünk. A legerősebb felvételei amúgy is azok voltak, amelyeket barátaival csinált és a szövegelések olyan meleg otthonra emlékeztettek minket, amelyhez minden árva gyermek szeretne tartozni. Cody Scott a videóinak szerves része lett, és Laurával kiegészülve végre az egész arcot kapott a mára már törölt Until Dawn végigjátszás alatt. Tökéletes videó volt, amely ugyan szétesett rengetegszer és a chatre való válaszolgatásból állt egy idő után, de erős volt. Nem Laura megjelenése miatt, hanem Zsozé tekintette miatt, amely annyi érzelemmel telt meg egy-egy pillanatban, amelyet mindannyian ismerünk. Ezek a dolgok soha többé nem láthatóak pedig nagyon fontos pilléreket adnak a Zsozé kép alá, ám eltűntek, elillantak, ahogy a kapcsolat véget ért. Zsozé egy Pulitronos streamjei alatt látható, ahogy önmagával kardoskodó „hős” miként tétovázik elindulni a lány iránt. Majd meghozz a döntést és megszakítja a videót. Ez egy hihetetlenül fontos pillanat, mert a fontossági sorrend teljesen felcserélődik és megszakad az idővonal. Bár folytatódik, ám hősünk teljesen megrogyva folytatja tovább, de az a kitartás felemelő minden gamernek, akiknek valaha is megtaposták a szívét. Zsozé diludiuma a mi életünk sokkhatásainak YT videói amelyet újra és újra lelkünkben forgatunk.
Az új irány, amelyet a kapcsolat után láthatunk kibontakozni talán kicsit vidámabb, de jól kivehető a menekülés (ő is így fogalmazott egy beharangozóban). Menekülés egy valóság elől, amely mint ezer év terhe rogy rá erre az emberre, aki annyi mindent kibírt már életében. Annyit megosztott velünk nézőkkel és hatott ránk. Itt most tegyük félre az általános iskolai padokban okos telefonjaikat nyomkodó tinik hadát, amely megtámadta a Playit-en, felejtsük el kicsit a sok-sok fan mailt, amelyet nap, mint nap kap, mert jó a szövege. Itt most egy emberről beszélünk, aki felvállalva arcát kitette az életét is a tálcára, mert kérték, és ő is akarta. Talán picit megbánta, de folytatja, mert igazi harcos, olyan harcos, aki a játékok főszereplőit is képes legyőzni. Gordon Freeman semmi Zsozéhoz képest, mert ő túléli a valóságot is. Emléke örökre bitekben és byte-okban megmarad nekünk és újra és újra nézhetjük. Még engem is megérintett életének kálváriája, amely ugyan nem különleges, de élőben végignézhető, nem minden mozzanata, mint Herbynek, de könnye kikövetkeztethető a foltos rész. Ő túlélte azt, amibe egy normális ember lehet beleszakadt volna, nem azért mert annyival gyengébb, hanem mert nekünk nem kell kilencvenezer ember kérdésével megküzdenünk. Zsozsé a YT hőse egy igazi streamelhető idea, amelyet követni képtelenség, mert sebessége elámít mindenkit, még azokat is, akik amúgy szeretik figyelni ezt az életet csordogálni a digitális világban. A meghasadt gamer élőben közvetített megbolondulását és kijózanodását, ami tisztelendő, nem lekicsinylő és értékes. A filmművészetben rengeteg ilyet láthattunk, ám most annyi a különbség hogy amatőrizmussal megtelt élettel ez különleges, mert Zsozé mi vagyunk, ő pedig felettünk állva nem mond ítéletet senkiről sem. Ugyanúgy tekint a 8 éves nézőére, mint arra, aki 30 évesen elámul a videóinak őszinteségétől. Ez egy erő, amelyet meg kell tartani, megőrizni és újra és újra megmutatni. Zsozé ereje a fekete, zöld vagy egyszínű hátterek előtt jön ki igazán.
Zsozét tekintve a néző saját maga homályos képét figyeli, amint próbál élni, ez a depresszív hangulat pedig eltűnik, amikor elindul a dumálás. Valami ilyesmi lehet az élet is. Bár mi erről nem tudunk sokat mivel a monitor fényében élünk, ez élteti bőrünk minden milliméterét. Erőt ad nekünk egy olyan helyzetben ahonnan kimenekülni szinte lehetetlen hisz otthonunkká válnak a bitek és byte-ok. Zsozé beletekintett a valóságba, megmutatta számunkra, hogy van még valós élet odakint. Ő egy ide, amelyet követni lehetetlen, de követni még nehezebb. Leélte előttünk életének három évét, és nem jutottunk közelebb az igazsághoz, a kérdéshez: megéri a monitor felett az életbe tekinteni?
Ő mindig azt mondja, hogy igen, ez pedig becsülendő. Elképzelhetetlen, azaz erő, amit ő életi, de jut belőle nekünk is bőven. Mi nézők a kis ablak rabjai lettünk, mert nem csak az érdekel minket, amiről dumál, hanem az is, ahogy éli az életét. Ez a perverz megfigyelő szerep talán soha nem fog elmúlni a tömegekben, de Zsozé remekül kiszolgálja ezt, úgy hogy közben éli életét. Értékelendő, mert ez egy erény, amely kiszolgáltatottá teszi őt az emberi gonoszság előtt, ami még ebben a réteg társadalomban is erősen jelen van. Próbáljunk meg úgy élni, ahogy ő, egy perc alatt megroppanunk, kivéve akkor, ha ő is segít számunkra. Videóinak ereje ebben rejlik, az otthonban, amelyet megteremtett nekünk, megágyazott és képes elaltatni a nézőit. Zsozé a modern kocsmák durva gamer szcénájának hősi Erósza, aki képes szeretni még durva szövegei ellenére is, meg mutatta majd törölte. Ettől még erősebbé válik szemünkben, akik őt figyelik a nyolc óra munka után, mert biztonságot és keretet ad a vad életnek, amely ellen megpróbálunk minden nap küzdeni.
Zsozé fest
