Amikor a csicskák, a picsák és a jól megtöltött GO Pro kamerák uralják a hétköznapokat, akkor az emberből olykor kifordul a véleménye. Pumpedék gyors kritika, és elemzés.
Ezen a blogon nagyon ritkán jelennek meg posztok. Az ok egyszerű, nincsenek már igazán jó filmek, nincs velőtrázó káprázat a mozivásznon. Csak ismétlések, remake-ek és műanyag, amelyre egy igazi filmes soha nem lenne kíváncsi. Őszinte leszek, felültem kicsit a hype vonatra, amikor megnéztem a Pumpedék első két részét. Ritkaság a La Fin Absolue Du Monde-on, tévéműsor kritika.
Igazából nem voltak elvárásaim, úgymond szakmai, történeti és stilisztikai. Persze most jöhetne a fellengzős duma, elemezhetnék, szociodrámának is nevezhetném, de szeretném most ezt elkerülni. Ahogy pörgött előttem a kigyúrt félistenek HD megüdvözülése, a GO Pro kamerák már-már Panavision kamerákat megszégyenítő használata. Ki is az a Jan de Bont? Szerintem egy senki Pumped Gabó 4K, 30fps-es szelfijéhez képest. Kicsit elmerengtem ezt a pár percet nézve, és arra a végkövetkeztetésre jutottam, hogy itt kérem nincs semmi baj.
Manapság mindenki több akar lenni, mint ami. A filmek is többet szeretnének jelenteni nekünk. Mindig vannak elvárásaink és rá kell jönnünk, hogy amit kaptunk az bizony egy nagy kupac szar. Nos, a Pumpedék mint műsor egészen valósághűen adja el a hétköznapi szart. Ez nem kimondottan szép jól megformált a bélcsatornákban napokat eltöltött szar. Ez afféle híg, jó másnapos borral megspékelt végtermék, amelyet az RTL Spike tolt ki magából. Nem Gabó és szerelme tehet arról, hogy ez a műsor létrejött. Az RTL döntése okos és jól irányzott volt, soha rosszabb döntést. Ez a műsor bizony egy éves menetelésében rengeteg rajongót fog szerezni. Gabó elhasznál nagyon sok önbarnító krémet, megeszik sok-sok csirke mellett a kukából, leszopat mindenkit még a stáb tagjait is, végül kivénhedt Segal-ként végzi valami újpesti aluljáróban, ahonnan végül is származtatható. Ezzel nincs is baj, a tévés élet rendje. Ne várjunk tőle színdarabokat, vagy nagy „kámingáutot” - amelynek mondjuk, van létjogosultsága – mert ő csak egy óvszer, amelyet felhúzunk, kicsit szerelmeskedünk, benne majd eldobunk. A kihasználtsága jól látható, megtelik „könnyekkel” és a végszó hatalmasat csattan majd, de ez a csattanó nem az aktus végpontja, hanem amikor a gumi lekerül. Az érzés mindenki számára ismert, amikor kibasznak a munkahelyedről, pedig te csak egy nagyon jó éjszakát akartál bulizni. Itt elválik úgymond a tradicionális tévé a forradalmi tévétől. Élesek a határok ma Magyarországon, amelyet hol a politika pisál össze, hol pedig a magyar „ízlés”. Az emberiség megérett a pusztulásra ezt nagyon jól tudjuk már rég, de Pumped Gabó szobra örökre a Blahán fog díszelegni, ha valaha is elkészül. A szponzorok által kipolírozott farka pedig szerelme homlokán virít és diadalom ittasan, afféle Majkásan megkaphatja a Panel Hős címet. Sajnos kedves rabtársaim ebben az országban, ez mi vagyunk, ti és a szokásaitok, elvárásaitok, és értékrendetek egy műsorba gyúrva. Nézzük, mert néznünk kell, és nem azért mert szerelem ittasan a tévé előtt összebújunk, hanem mert többnek érezzük magunkat Pumpedéknél, aki egy tánccal futott be, a barátnője pedig a legkamubb szopással vélhetően. De ne bántsuk őket annyira, a magyar tévében, amely 81 milliárdból működik, és amelyet két mágnás irányít, tökéletesen beleillik eme szörnyszülött. Úgy érzem ez a műsor a fogyatékos rokonunk lesz. Tudjátok, aki a vasárnapi ebédnél mindig bebassza a fejét a mászókába és negyvenedszerre sem tanulja meg – mi pedig nevetünk rajta. Mert szórakoztató.
A magyar ember Mezzo tévéje végül az RTL Spike lett, az örök ismétlések, remake-ek, Mónika Show-k és Pumped Gabók örök körforgásában. A magyar rögvalóság tárul elénk, itt már nem Lenke néni sírálmait hallgatjuk, hanem a tucat pláza picsák borosüvegszájat betapasztó ordenáré artikulálatlan visítását. Egy ország, amelyben az étteremben lehet a Pennys hirdetésbe csavart apróval fizetni, amelyben VV Soma egyetlen érdeme, hogy 15%-ban hasonlít Macklemore-ra, ez, ami kis medencénk amelyet Pumped Gabóné hányása tölt meg, és bokáig trappolunk benne. Miért? Mert bizony a magyar ember kulturális igénytelensége pontosan arányos Pumped Gabó fehérje turmixának adagjával.
A műsor maga tökéletesen ráül a témára, és kiszipolyozza a főszereplőket, végül pedig lefutva Győzike Show Remake-ként megpróbál érvényesülni majd remélhetőleg a TV2 egyik alcsatornáján. Az RTL jól csinálja, felhabzsolja a Balaton Sound ürülékét, és valamiféle masszává alakítja. Persze később majd átdobja a konkurens csatornának ahol szép drámai halált hal. Így kerek az élet, így szép ez az ország. Épül, szépül. És amíg a Felcsút csapatának külön tévécsatornája van, nincs itt gond az életszínvonallal. Legyünk büszkék Pumped Gabóra, az RTL Spike-ra és mindarra, amelyet a magyar társadalom tévés kultúrája elért az elmúlt húsz évben. Igen, arra gondolok.
Függöny.
