A film az idő romantikája egy összefoglaló, nem elemzésekre alapuló elmélet kibontása amelyet a La Fin Absolue Du Monde blogon található összes elmélet, kritika, érkezés koherens összefoglalójának kell tekinteni. Javítatlan változat.

Rengeteg dologról esett szó tanulmányomban, a romantikával kapcsolatban. Ám az emberi agyról még nem. Fontos leszögezni, hogy eme tanulmány nem igazi klasszikus tanulmány, ahogy azt már hangoztattam. Egyik egyetlen előnye, hogy olyan gondolatokat közöl, amelyek mára kivesztek a film elmélet szűk ám egyre jobban beszűkülő dobos köréből. Ebben a körben régi mantrákat hangoztatunk újra és újra, olyan piedesztálokat emelünk, amelyre új rendezők ritkán, vagy egyáltalán fel sem kerülhetnek. A konzervatív elméletek mindig a régi filmeket veszik alapul, képtelenek vagyunk a filmeket folyamként kezelni, amelyben maguk a mozik csak kisebb leágazások, amelyek a fősodor mentén haladnak. Rengeteget beszélhetünk különböző stílus irányzatokról és emberek behatásairól. Egy filmet társadalmi, politikai, művészi és egyéni szempontok alapján elemezhetünk. A mai világunkban, amelyben mindenki kimondja, amit szeretne, a kritikusok szerepe egyre jobban a háttérbe szorul, hiszen egy pontozással eldőlhet a film sorsa online. Mára a nyomtatott sajtó kvázi haldoklása oda vezette a filmkritikusokat, hogy egy-egy filmről nem is kell már írni. A bloggerek és nézők úgy is belátásuk szerint döntenek. Hiába fordul elő, hogy egy-egy filmművészi értéke a nullával egyenlő, a közízlés felkapja, futtatja majd pár hónap múlva el is felejti. El kell felejteni a klasszikus dogmatikus elemzéseket, a filmtörténet és a film elmélet az egyetlen olyan irány, amely követni tudja az emberi agy korszakos folyamát. Ebben a folyóban rengetegen úszunk, és rengeteg véleményt öntünk bele. Fürdőzünk egymás világában, és megpróbáljuk elfogadni a másik véleményét. A kritikusoknak leáldozott, teljesen felesleges egy-egy filmről véleményt alkotnunk, ez csak a szakma számára fontos. Ha kicsit elvonatkoztatunk most a filmekről, és a filmekről író emberekre koncentrálunk, itt már teljesen kikristályosodik a kép. Vonatkoztassunk el a rengeteg filmes irányzattól, a horror haldoklásától, a dokumentarista filmek retrojáról, a kézi kamerás mozik forradalmától, a mi kritikusaink immáron nem a filmek mondanivalójáról írnak, egyszerűen csak közölnek, velünk pár tényt majd a mi belátásunkra bízzák, miként kezeljük azokat az információkat. Utáljuk, vagy szeretjük a filmet, ez immáron a milliárd felhasználóval rendelkező internetes platformok megítélésére alapozzuk. Képtelenek vagyunk saját egyéni véleményt kialakítani, mert annyi információt kapunk, hogy a bennünk rezgő romantikus hang teljesen elhalkul. Életem során rengeteg filmet láttam, próbálok értékes filmeket megtekinteni ebben a rövidke kis életben, a szennyet, a mocskot ugyan képtelen vagyok kikerülni, de valahogy úgy érzem, eltűnik a határ. A mocsok beszivárog mindennapi életünkbe, a trash forradalmi könnyedsége immáron a mindennapi kultúránk részévé válik. Míg az ötvenes, hatvanas években egy-egy Fellini filmet várunk, mostanra a Tarantino filmek elvárhatóak. Bár a két rendező nem is említhető egy lapon, ez ma már senkit sem dühít fel. A film egykor volt muzeális, műértőkkel teli panoptikumát lerombolta az a folyó, amelyet mi csak internetes kollektívának hívunk. Eltűnődik az ember, mi értelme ezt folytatni, kell-e egyáltalán az embereknek a kritika, vagy az elmélet. A válasz mindig és folyamatosan igen. Egy háború rossz oldalán állunk, de ez is egy háború. A digitális világ felfalja a nyomtatott sajtót, senki sem kíváncsi az évekig érlelődő elméletekre, elemzésekre. Egy szűk réteg van, amely morbid kíváncsisággal tekint erre az elkorcsosulásra. Ez ugyan negatív szemlélet, ám a legközelebb áll a valósághoz, képtelenség megcáfolni, elvitatni tőlünk elbutulásunk történetét. Ezt a könyvet megvettük, ki kell olvasnunk.

A romantika megpróbálja összeegyeztetni ezeket a folyamokat, megpróbál hajót ácsolni ezekre a vad vizekre, hiszen a romantika hajójában mindannyian evezhetünk, ám itt az egyéni értékek jól láthatóan elkülönülnek. Hiszen, számomra a Cashback sokkoló vadregényessége, másnak nem feltétlen ugyanezt jelenti. Amíg egy tizenéves rettegve ül a dolog előtt, én csak azt a fajta minőségi munkát látom ebben amelyet Carpenter beleölt ebbe a műremekbe, ám mind a ketten abban a romantikának nevezett hajóban ülünk, amelyben folyamatosan az a zene szól, amit annyira szeretünk ebben a filmben. Mind a ketten be fogunk ülni a remake-re, mert morbid kíváncsisággal tekintünk az újonnan érkezett kis utasokra, akik megpróbálják újraértelmezni ezeket az alkotásokat. Előzmények, vagy folytatások, teljesen mindegy. A romantika vezérel mindenkit, aki berak egy blu-ray lemezt, vagy dvd-t esetleg mozijegyet vált. A fejünkben szóló zene, és képek összessége az, amely behúz minket a sötét terembe. Majd a vetítőgép fényében megpróbálunk újra kisgyerekekké válni.

Az internet fórumai, szociális oldalain kiértékelt filmek immáron teljesen uralják véleményünket, de a romantikánkat képtelen befolyásolni. Ugyanis a film, az idő romantikája mi magunk vagyunk, agyunk viszonyulása a valósághoz. Vadregényes kalandjaink képi kivetülései. Mi vagyunk azok, akik végig nézik a filmeket és nem a fórumokon hőzöngő pontozó gyermekek. Homokozóban vagyunk, és közben észre sem vesszük, hogy romantikánk által egy egész homokbányát uralunk. A konklúzió pedig valahol itt található meg. Legyünk saját romantikánk rabjai, ne pedig mások pontszámai által lebilincselt kiszolgáló személyzet.

Rengeteg hangzatos dolog belefér volna ebbe a tanulmányba, amelyet így a végére inkább kiáltványnak neveznék át. Legyünk végre nyitott szemmel közlekedő nézők, ne pedig vak moziba járók. A romantika mindenkié, minden filmben megtalálható, ahogy minden emberben is.

Merjünk végre igazi nézők, lenni, ne pedig pontozó robotok. Nem kell mindenkinek ismernie a fontos elméleteket, vagy filmtörténeti sarokköveket, próbáljunk meg nézők, lenni, és mindig kíváncsiak arra mi- miért történik a filmekben.

Talán ettől újra, azok lehetünk, akik először váltottak mozijegyet. Nézők, romantikával megtöltött, időtől független nézők. Igazi romantikusok.

"Nincs már a földön másuk az embereknek!Ez az egyetlen hely, az egyetlen hely ahová el lehet jönni, ha már nincs más remény..." - Stalker