"Keresd, művész, a magányt,
  művet foganj s befejezz;
  de hogy élvezd alkotásod,
  ahhoz társakat keress."

Johann Wolfgang von Goethe

Mi az a vasakarat? Mitől edződik az ember? Mitől izzadhatunk úgy igazából, nagyon? Az első és az utolsó Rocky film elemzése, avagy miként lett szuperhős egy fodrász gyermeke?

Fontos, nem megfeledkezni azokról, akik egykoron nem csak ráncos öregemberekként próbáltak menők maradni. Azokra gondolok itt, akik egy botox nélküli világban is tudtak boldogulni. Fiatalok voltak, idealisták, tele ötlettel, pont ahogy Stallone a 70-es években. Személyisége legalább annyira szélsőséges és erős, mint Schwarzeneggeré, sőt. A szegény családból származó ámbátor tehetséges Stallone fiatalkorát két dolog határozta meg. A „társai” zrikálódása amely végül, a sport felé lökte a fiatal olasz migráns családból származó Stallonét, és a Philadelphiában töltött gyermekkora. Ugyan 15 éves kora előtt sem a legjobb környéken élt (Hell’s Kitchen amely az alvilág egyik központja New Yorkban) ám amint szülei elváltak, a szigorú apával egyedül maradt Sylvester végleg a testépítés és a sport mellett tette le a voksát. Nagyon fontos ez, hiszen a Rocky írásakor ezek a dolgok nagyban befolyásolták az írót. Első valódi sikere a Rocky, amelynek forgatókönyvét ő írta, és süt róla a gyermekkori frusztráció illetve a sikerre való áhítat. Rocky személyisége nagyban hasonlít az azt eljátszó főszereplőre. Érthető tehát, hogy Stallone miért is áldozott fel majdnem mindent ezért a filmért, csak hogy a költségeket csökkentsék, családtagjai is játszottak a filmben. A Philadelphiai gyárépületek között felcseperedett tini, hol máshol is forgathatta volna élete egyik legjobb filmjét?

Rocky egy nem túl bőbeszédű személyiség, sőt egy két jelenetben mintha már-már egy gyenge fogyatékosság is megjelenne nála. Ám szerethető, mivel kitartó és akaratát képtelenség legyőzni. Olyannyira dolgozik benne ez a fajta bika, vagy láng (nevezzük, ahogy tetszik), hogy hat filmen keresztül csak ezt látjuk a képernyőn. Az, hogy a főszereplő betagozódik a 70-es 80-as évek homoerotikus filmjeinek sorába nem meglepő, hiszen az izom és a testépítés itt is előtérbe kerül, csakúgy, mint Schwarzenegger Herkulesében. A mindenkit letaglózó izom, a megállíthatatlan erő toposza ekkor kezd körvonalazódni és kirajzolódni. Stallone eme sorba próbál beállni, úgy hogy közben megtartja saját entellektüeljét, ámbátor lehet ez a köztes filmekben (Rocky 2-3-4-5) teljesen leredukálódik. A pont agy itt a legjobb kifejezés. Az érzéseit nehezen kifejező karakter, pont egy olyan szerelmi viszonyba keveredik, amely a legideálisabb számára. Egy félénk, és nagyon visszahúzódó lány kinyitja a bajnokot. A bika, akit eddig mindenki elnyomott, végre előkerül. A koszos, büdös, és ipari füsttel szennyezett filmben végre egy kis szín is kerül. Adrian karaktere az indikátora annak, hogy ez az elnyomott bajnok végre oda kerülhessen ahova való. Bár a történet bizonyítottan nyúlás, ez cseppet sem vesz el az értékéből. Stallone tökéletes hidegvérrel adagolja a noir hangulatot egy sportfilmbe. Ezt eddig még nem láthattuk így a mozivásznon. A felkészülési jelenetek, a zene mind-mind a későbbi Rocky legenda megteremtésén dolgozik. Ez a film alapból úgy készült, hogy egyszer majd be lehessen fejezni. A Rocky többi részei a Survivor zenéjére alapuló klipek sora, amelyet ugyan elvitatni nem lehet tőle, de ez nem teljesítmény. Filmes szempontból a második, harmadik rész még valamennyire értékelhető, bemutatja Rocky karrierjét. Ám a soron következő két rész teljesen szükségtelen. Az egyetlen megrázó jelenet ezekben a filmekben Mickey és Apollo halála, amely annyira megviseli Rocky-t, hogy még jobban megveri ellenfeleit, mint azt bárki is gondolná. Ez a Herculesi életút innentől már saját magát írja. Stallone képtelen a karakter megfékezni, elszabadul. Legyőz mindenkit, és veretlen bajnokként visszavonul. Tommy Gun karaktere annyira szánalmas, hogy ezt a filmet el is felejthetnénk, ha tudnánk. De a Rocky negyedik részében szóló Burning Heart még mindig bennünk lobog. Ezért megbocsájtjuk neki ezt a fajta szentimentalizmust. Azaz igazság, hogy a Rocky első részének több köze volt, a sportfilmekhez. A többi rész afféle Shakespeare-i előadása annak, ami az utolsó felvonásban vár ránk. Kissé zanzásítva az egész elmesélhető, nettó két percben. Természetesen Survivor zenével. De ne legyünk igazságtalanok ezekhez az izom filmekhez, feltüzelték a nézőket, mert értettek hozzá. Még az sem zavart minket, hogy Rockyt a felismerhetetlenségig verték, és annyi és olyan komoly sérüléseket szenvedett, amelyeket egy valódi ember képtelen kibírni. A Rocky négy zárójelenete a legjobb éke eme csicsás koronának. Rocky az amerikai zászlóval a háttérben, húscafatokká vert arccal az ég felé néz, és győz. Ez a fajta győzelem emeli ki a tömegből. Az akarata az, amely szuperhőssé teszi, már pedig ez igen szegényes speciális tulajdonság egy halandónál. De itt Rockyról van szó, egy kis Survivor és megbocsájtunk neki mindent. A Rocky toposz itt a csúcsra járódott, és Stallone sokáig élt még a karakterből, ám egy valamivel képtelen volt meg bírkozni, az idővel.

Harminc év telt el az első és utolsó rész között, a filmiparban ez rengeteg. Ám a tűz még nem aludt ki, még lehet pár centet kisajtolni a bajnokból. Rocky karaktere teljesen megszelídült. A szuperhős újra elvesztett valakit, és egyedül magányosan tengeti életét egy Philadelphiai házban, reggelente tornázva, nagy bevásárlást intézve, és normális emberként élve. Persze, ha az normális, hogy minden ember megkérdezi tőle mi újság egy nagyvárosban. A Rocky Balboa c. film különösen érdekes és szívmelengető a sportfilmek sorában. Nagyon szép lezárása egy karriernek, amely legalább annyira gyönyörű, mint bármelyik montázs benne. Philadelphiai még mindig ugyanúgy szenved a munkanélküliségtől, mint Jimmy Carter idejében. A leépülő ipari infrastruktúra, mint díszlet ismét betalál. Itt nem találunk zöld gyepet, mint a többi részben.  A vas, a beton, a szmog és az emberek tömege az, amely uralja a filmet. Rocky ebben a közegben próbálja megőrizni épelméjűségét, és testi erejét. A reggeli tornák jól fémjelzik, hogy mennyi tűz volt ebben az öreg széntüzelésű vonatban. A kazán még ég, a férfi pedig nem hagyja elaludni. Hagyjuk most el a film többi szereplőjét, teljesen felesleges is róluk beszélni. Ez a film Rockyról és Paulieról szól. Ez a két öreg megpróbálja felfogni az öregedést. Az idő senkit sem kímél, se az embert se az izmokat. Az ideákon, az akaraton pedig képtelen fogni. Ettől a ponttól kezdve Rocky már nem csak egy ember, ő egy igazi szuperhős. Az amerikai sportemberek mintaképe. De vallomása a felügyelőbizottság előtt mutatja meg igazán a karakter gyengeségét. Az önzést, amely még mindig arra készteti, hogy bizonyítson. A folyamatos meglepetés, amellyel előrukkol, próbálja meg kiengesztelni a belül egyedül maradt gyermeket, anya nélkül és mindenféle megértés nélkül. A szegény proli származás olyan daccal tölti meg az öreg mozdonyt, hogy újra még egyszer a pályára áll. Ideje végre kisöpörni a pincét, kiégetni a maradék benzint és nyugton maradni. Rockyt képtelenség megtörni, ezt a lángot nem lehet kioltani. A film visszaemlékezéseiben csak az első részre koncentrál. Tökéletes inverz képe ez a 70-es években készült eredetinek. Látható az életpálya, a kihívások, a veszteségek és a megtörtség. Rocky a múltban él, mert azaz időszak volt a valódi győzelem ennek a semmiből érkezett verőembernek. A noir hangulat újra ránk száll, és csak arra tudunk koncentrálni, hogy valakiből megint kiverje a szart. Rocky erre termett, ez az élete, ez az akcióhős lényének alaptézise. Az akarat, amely körbeöleli magát a nézőt is. Ez egy erő, amellyel képtelenség még vitatkozni is. Ezt tisztelni, elfogadni és megérteni kell. Rocky beszáll a ringbe és kiéget magából mindent, amely egykoron ezt az embert fűtötte. Az igazi amerikai hős toposz jutalma az lett volna, ha meg is hal a film végén. De Stallone képtelen elpusztítani ezt a karaktert. A film univerzumában ő egy üstökös, amelyet nem lehet megállítani. Igazi akcióhős, amelyhez hasonló már nem fog születni, mivel Stallone is megöregedett. Az írói entellektüel végre visszatér, és nem buta sportfilmmé degradálja eme hős lelki eszenciáját, hanem egy igazi héroszi költeménnyé. Bill Conti ismét előveszi a régi zenét, a Survivor végre el lett felejtve. Egy jó bunyót látunk, amelyben az öreg lokomotív megmozdul és ledózerol mindent. A tiszta izom, és a lélek győz. Soha senki sem tudja elpusztítani, tán még Rocky fiatalkori képe sem tudná. Ettől üdvözül meg végleg Stallone és Rocky is. Kiégeti az összes fájdalmat, amely eddig felgyülemlett. Míg mások ezt egy jó lerészegedéssel oldják meg, addig ez az ember hőssé emeli saját magát. Akár csak Herkules, aki saját erejéből lett bajnok. A Rocky érzés még mindig a régi, kopottas ugyan, de végre képes újra előhozni belőlünk a kanapé bokszolót. Ezt a két filmet megnézve az ember legszívesebben lemenne a terembe és addig edzene, amíg világbajnok nem lesz. Ez erőt ad, nem pedig elvesz. Hiába a noir hangulat, amely ugyan lehet indirekt, mégis ott van. A füstös gyárak szenes falai közül, újra feltűnik ez a titán, és ledózerol mindenféle akaratot, amely kicsit is az övének feszül.

Az amerikai sport szuperhős végleg győzedelmeskedik, eredménytől függetlenül. A győzelme az, hogy még él. Rocky soha nem fog meghalni bennünk, mert újra és újra előkerül, edzőtermekben, futás közben, vagy bármelyik sablonos sportösszeállításban. Legyünk verőemberek, menjünk le edzeni, adjunk a 80-as évek izompacsirtáinak annyit magunkból, hogy nem engedjük az akaratunkat legyőzni. A vasakarat itt érezhető, az izom és izzadság pedig tapintható. Merjünk úgy élni, ahogy azt a sportfilmek sugallják. A győzelem nem szégyen, ahogy a vereség sem, Rocky erre tanít minket. Nem pedig arra, hogy minden eleve adott, hanem hogy küzdenünk kell mindenért. Ha pedig elérjük, akkor talán még mindig van bennünk annyi életerő, hogy újra belökjük a régi biciklit és csapassunk vele egy hatalmasat.

Rocky, avagy a Rocky Balboa mennybemenetele biztosított, már csak az a kérdés: mi mit tanulunk belőle?  

Going the distance - Rocky ending song

Rocky (1976) - Trailer

Rocky Balboa (2006) - Trailer