Folytatjuk kalandozásunkat a filmes érzelmek világában. Újra egy filmre fogok fókuszálni, megpróbálok egy olyan filmet kiválasztani, amely ugyan lefedi a boldogság érzését, ám a nézők annyira nem ismerhetik, vagy pontosabban nem úgy ismerhetik. Ez a gonzofilmek 4. része, a boldogságot előpiszkáló, előcsalogató film a Shop Stop filmek.
A Shop Stop egy nagyon jó független film volt a kilencvenes években. Mindenki imádta, mert vicces volt és nyelvezete olyan, amely eddig elütött a megszokottól. Ez nem a fekete filmek hadarásáról szólt, vagy a gettó vígjátékokról, hanem átlagos fiatalokról, akik szeretik, amit csinálnak ám mindvégig elégedetlenek az életükkel. Ez a film rólunk szól, azokról, akik keresik önmagukat pedig észre kéne venniük, hogy mindvégig saját magunk mellett ültünk egy bolt pultján rágót és cigit árulva. A Shop Stop a nagy kérdések kiegyenesítése, nincs semmiféle verzió, amit választhatunk, csak a rideg és vicces valóság. Egy film, amelyben közel tíz percet szentelnek annak a dilemmának, hogy barátnőnk hány faszt is szopott le élete során, amelyben két drogdíler előadja a 20-as évek burleszkjeire jellemző jeleneteket és mindeközben a film roppant modern és vicces. A Shop Stop az, amelyet ha megnézünk, boldogság tölt el minket. Egyrészt azért mert a mi életünk többet ér, mint a két főszereplőé vagy pedig, épp azért mert ugyanabban a dagonyában vagyunk.
Dante és Randal barátsága az egész film egy kulcsmomentuma. Míg Dante hajlamos szenvedni addig Randal a káoszban hisz. A két jó barát teljesen ellentétes személyisége csak a fontos pontokon érintkezik. Mint a hoki és a sci-fi. Ez a két fontos alapvető kulturális kapcsolódási pont végighúzódik a filmen. Vicces ám az első film kabaréra jellemző vége, és a második már-már szívfacsaró dialógusa elgondolkodtat bennünket. Az igazi barát az, aki néha lehúz minket és észhez térít, vagy az, aki folyamatosan csak helyesel? Randal miért tesz folyamatosan keresztbe Danténak? Talán azért, mert igaz barát és emlékezteti arra, honnan is jöttek és hová tartanak? Valójában mi az, amely abban a kis szarfészekben tartja őket már évek óta? A barátság, a boldogság? A boldogság lehet csak az, amely egy embert arra kötelez, hogy egy adott bolthoz kötődjön, és ott élje ki magát igazán. Ott teljesedik ki minden vágya, minden fantáziája. Ahogy Dante úgy Randal sem képes elfogadni pár alapvető tényt a boldogsággal kapcsolatban. Nincs ingyen, és olykor fájdalommal jár. Bár a film alapjába véve vígjáték, egy alapvető és ezer évek óta fennálló kérdést jár körbe. A boldogság az, amely unottan telepszik ránk és biztonsággal altat el, vagy az, amely az újdonságra sarkall minket? Mi a boldogság valójában? A boltban ideges és ingerlő vevőket kiszolgálni, vagy ezt úgy tenni, hogy közben szórakozunk is. A hétköznapok biztonságát felcserélni egy mókásabb életre, miközben ugyanabban a helyzetben vagyunk, talán nem a boldogság egy formája? Amikor a barátainkkal ökörködünk, szívatjuk az „átlag” embert és kiélvezzük minden beteges vágyunkat egy szamárkúrás közben, talán nem boldogság az, amely megteríti szívünk asztalát?
Gondolkodjunk el azon, miért is mosolygunk, ha ezt a filmet nézzük. A mosoly azért ül ki rajtunk, mert a film épp oly mocskos, és gyarló, mint mi. Kiélvezzük saját látványunkat a vásznon és nevetünk a seggből szájba témán, mert ez mi vagyunk. Ezek lettünk mi, harminc éves kamaszok, akiknek céltalanul telik életük, de boldogok még akkor is, ha lelküket olykor a románc és a bizonytalanság szorongatja. Ez a fajta életérzés csak azokban van, meg akik képesek az unott munkahelyen is boldogok, lenni, kihozni a helyből a maximumot, de közben úgy elbliccelni mindent, hogy észre se vegyék a főnökeink. Úgy tenni valamit, hogy végül semmi sem látszik belőle. Beleszeretni egy nőbe, aki a főnököd és kifesteni a körmét, miközben egymásra mosolyogtok. Vagy egy igaz barátság vallomását látni a börtönben, ahogy üvöltve mondják ki egymásnak, szeretlek. Ez a nyitás ritka és boldogsággal tölti el a szívet, mert jó és valós.
A barátság, amely végighúzódik az élet folyóján akár egy nagy híd végül megtalálja útját. A két középkorú kamasz végül értelmet talál életének és kiteljesedik. Az ember szerelmet és barátságot talál ott ahol eddig kereste, pedig csak annyit kellett tennie, hogy megnéz egy szamár showt. Ez, mi ha nem a valóság édes lehelete az arcunkon alvás közben? Ez maga az élet, amely ugyan keserű - de keserűségében is képes boldogságra sarkallni minket. Egy ilyen filmben pedig teljesen megszokott egy táncos jelenet egy étterem tetején, miközben odalent karneváli hangulat van, ez maga a boldogság. Amely ugyan nehezen elérhető, de legalább mellettünk van.
Clerks 2 - Randal's Speech
