Blomkamp belenyúlt a tutiba. Pontosabban bele akart nyúlni a méhkasba, amit aztán rendesen megfejhetnek a stúdiók. A mézet ellopva pedig eliszkolhatna és élhetne az Alien jogokkal, mint Marci hevesen. Ez lett volna a tökéletes „fiatal rendező felemelkedik” történet. De jött valami, valami egészen furcsa és idegen dolog. A zeneipar, és pár zenész, kissé belerondítva. Pontosabban beleszarva abba a mézes bödönbe, méhkasba. Felébresztve mindent és mindenkit, aki szúrni akar egyet az amúgy is vegetáló rendező hullájába.

"Olyan, mintha az emberek arannyal és szarral tuningolnák az autójukat. A zef az, amikor csóró vagy, de divatos. Szegény vagy, de szexi és van stílusod." - Yo-Landi

Tömören így lehetne megfogalmazni a Chappie kissé félresiklott sztoriját. Adva volt egy remek történet, amelyben egy mesterséges intelligencia felépíti sajátmagát. Adva volt pár remek színész, és egy nagyon remek filmvilág. De valami történt. Blomkamp valamit elrontott, igen a Die Antwoord volt az.

A film és a zeneipar régóta lepaktál egymással. Egyszerre fejik a szerencsétlen mozi nézőt. A Titanic óta tudjuk, hogy Celine Dion slágere halhatatlan és külön is megvásárolható, ha az ember otthon akarja érezni a sós tenger illatát és az elnyújtott rinyálást. Ezzel nincs is gond. De Celine Dion nem volt ott a süllyedő hajón. A Die Antwoord pedig sajnos nyakig belemerült a film világába, és egyszerűen meg is ölte azt. Nem azért mert pocsék színészek, vagy, mert rossz a zenéjük. Hanem azért mert ez a film egy hosszú Die Antwoord klip lett és nem pedig egy robot utazása, ahogy az első trailerek ígérték. Nincs semmi olyan dolog a filmben, amely egy kicsit is hozzátenne a robotfilmekhez. Inkább csak elvesz belőlük.

A Zef ellenkultúra kissé nyomorhoz közeli felfogása remekül illene a filmhez. Hiszen a bűnözés sújtotta város remekül passzol az elképzeléshez mely szerint a gagyi újra trendi és a hulladékból lehet felépíteni egy teljes kultúrát. Hiába van viszont Kulabácsi makettje Chappie ágya mellett, egyszerűen ez a felfogás nincs kihangsúlyozva. Adva van a tény, hogy a főszereplők ruháit már láttuk Die Antwoord klipjeiben, ez nagyon jól összhangban van a Zef ellenkultúrával. Hiszen minden újrahasznosítható és felhasználható, a csórók lesznek a menők. Viszont, hogy ez ellenkultúra lenne, azt mér, kérdőjelesen hagyom. A hatvanas években megalkotott ellenkultúra kifejezés nem pont ezt takarja. De ez legyen szociológusok és társadalomtudósok feladata megítélni. Minden esetre a film nem egy Szelíd motorosok sem egy Bonnie és Klyde, amivel anno megindult az ellenkultúra virágzása, a hatvanas, hetvenes években. Valami nagyon hiányzik a filmből, pontosabban valami kis plusz került bele, ez pedig a Die Antwoord.

Teljesen érthető, hogy egy dél-afrikai rendező egy dél-afrikai zenei tömörülést választ filmjének főszereplőjévé. De ez a film sajnos nem a Zef ellenkultúra filmjének, kéne, hogy legyen. Ez a film maga lehetne a digitális újjászületés. Az a fajta droid/robot Odüsszeia, amelyet még a Szárnyas fejvadász, az Electroma, Isaac Asimov, Philip K. Dick indított el a huszadik században. De valamiért Blomkamp elpártol ettől az ideológiától és olyan keresztény maszlaggal önti nyakon az egészet, amely egyszerűen megöli a lelkét a filmnek. A lélek és a tudat felvázolása egy ellenkultúrát képviselő nő szájából annyira életidegen, mint a síversenyen a zongorajáték. Egyszerűen nem illik oda. Amikor Yo-landi felvázolja Chappie-nek a lélek vándorlását, a halált, és a tudatot akkor vélhetően megöl mindent, amit anno a Blade Runner, az A.I, az Electroma és még a Terminátor is elért ebben az iparágban. A mesterséges értelem egyik alapfeltétele lenne, az öntanulás. Viszont Chappie gyermekként üli végig a filmet. Folyamatosan háttérbe szorulva, és egész egyszerűen elnyeri ennek a kultúrának a vadsága. A puritánság, a nyelvezet és a beton uralma egész egyszerűen eltereli a figyelmet arról, hogy Chappie gyermeki aggyal tekint a világra. Nem tud róla semmit, mégis megpróbál alkalmazkodni. Fél mindentől, mint egy kiskutya vagy gyermek. Ez pedig egészen egyszerűen arra enged következtetni, hogy Blomkamp nem akart robotos filmet készíteni. Chappie csak eszköz a filmben, egy tárgy, amit bármikor ki lehet cserélni. A Rövidzárlat esetlen robotjába több érzelem szorult, hiába Chappie tökéletes mozgása és pixeles szemei, egyszerűen Ninja vadsága, és Yo-landi erőltetett anyaszerepe kinyírja az egészet. Apu és Anyu, és persze a nagybácsi, akik végigkísérik a filmen ezt a szerencsétlen lelket, amely végül eredendően az önfeláldozáshoz kéne, hogy vezessen. De a film fordulópontja és legsúlyosabb mozzanata, a happy end.

A film végi tudat átemeléses (elnézést) faszság kinyír mindent, amit eddig a robotos filmekről láthattunk a filmvásznon. Az, hogy egy USB sticken elfér Yo-landi lelke, valójában megöl mindent, amit eddig Blomkamp elért. A Kilences Körzettel elért eredményeit, az Elysium képi világát és egységes atmoszféráját, és a Chappie remekül Zef ellenkultúra adaptációját egy pillanat alatt kinyírja. A család újjá egyesül, pár robot testben, tehát: igazi robotkultúra soha nem fog kiteljesedni. Nincs itt semmiféle mögöttes tartalom vagy igazi megváltás a robotikának. Átmásolunk két emberi lelket egy robotba és a világ gondjai megoldódnak. Nem kell hosszan tartó programozással foglalkozni, hiszen a technika adott…

Bloomkamp nagyon eltévedt a Zef ellenkultúrában, és erre nincs mentség. A film remek lehetne, ha Chappieről szólna. De sajnos pár Playstation 4-el simán letölthető a tudat, így nem kell már foglalkozni semmivel sem. Oda minden. Kidobtuk az ablakon a gyereket a fürdővízzel. Hugh Jackman szereplése a filmben jelenleg is kérdőjeles. Egyszerűen szükségtelen, irreleváns és gagyi. Ezt már nem lehet Zef-re fogni. Ahogy Sigourney Weaver fapina karakterét sem. Felesleges, vacak és nem lehet újrafelhasználni, ahogy a film végi buddhista, keresztény faszságot sem.

Kemény szeretnék lenni a filmmel, de nem megy. Mert Blomkamp a modern filmkészítés Pinokkió filmjét is elkészíthette volna, de félúton megállt. A legerősebb jelenetek azok amelyekben Chappie szerepel (aki jobban játszik, mint a főszereplők annak ellenére, hogy csak CGI) hiszen felfedez magának egy világot. Pont, ahogy mi gyermekkorunkban. A film logikája teljesen megbukott, ahogy Chappie karaktere is. A gyermeki lélekből (láthatóan a film végére tinédzser korba lép, hiszen ellentmond a szüleinek és mindenkinek, aki eddig szeretettel fordult feléje) egyszerűen nem marad semmi. Hiteltelen, hiszen hiányzik belőle egy fontos alkotóelem, a harag. Csak Jackmanra képes haragudni. A gyerekekről pedig tudjuk, (főleg 16-18 éves korban ahova Chappie a film végére eljut), hogy mindenre és mindenkire dühösek. Egy ennyire bűnös világban, ahol az erőszak mindennapos, ahol a szülők haraggal fordulnak mindenfelé (kivéve persze a Szűz-Mária szerepében tetszelgő Yo-Landi) egész egyszerűen Chappie-nek nem jut elég harag. Képtelen megvadulni, ahogy azt láthattuk már a többi robotos/androidos filmben. Míg Deckard a saját fajtáját irtotta, addig Chappie erőszakhoz való viszonya szemben a Szárnyas Fejvadász három órás hosszával kapott remek 10 percet. Ez kevés, erőtlen és impotenst próbálkozás.

Blomkamp filmje nem akarna új 9. Körzet lenni se nem befejezett Elysium. Egyszerűen félresiklik a Die Antwoord hátán lovagolva. Egy Zef ellenkultúra filmet akart csinálni, viszont lett belőle egy jó hosszú videoklip. A főszereplők nem illenek bele a filmbe. Ennyi. Ki kell mondani, hogy ha Chappie jeleneteit kivesszük, és rendesen megvágjuk egy remek Oscar díjas rövidfilm lehetett volna belőle, ami jó ugródeszka az új Alien film felé. De nem így lett. Nincs újrahasznosítás, nincs, fénye egyszerűen semmije sincs. Egy egyszerű Pinokkió mese, amelybe nem jutott dráma. Míg a Kilences Körzet vége elég egyértelműen szomorú és kétségbeejtő, addig itt Blomkamp felold minden drámát, egy pendrive-al.

A cikk írásának kezdetén végignéztem majdnem minden Die Antwoord klipet, a zenéről nem szeretnék ítélkezni, de annyi elég, hogy aki feldolgozza Aphex Twint az csak jó ember lehet, viszont a klipek képi világát és a filmet összehasonlítva nem volt jó szájízem. Pont olyan a film, mint a klipek. A Zef ural mindent, de a klipekben ez nem gond. Viszont a filmet egyszerűen megöli. Ha Blomkamp vette volna a fáradságot és megmagyarázza miért lett a Zef, és mi a mélyebb értelme, majd Chappiet ehhez igazítja az már érdemes lett volna az értékelésre. Ezt viszont ebben a formában egy remek kísérleti munkának tudom tekinteni, roppant rossz befejezéssel.

Blomkamp eddig 3 filmet készített. Ebből kettő szinte (filmelméletileg) értékelhetetlen. Valamit elvettek ettől a fiatal tehetséges Dél-Afrikai rendezőtől. De sanszos, hogy inkább ő vett el tőlünk egy nagyon fontos dolgot, amit a Kilences Körzetben láthattunk.

A drámát.

Chappie Official Trailer #1 (2015)

Die Antwoord - Ugly Boy