Blogunk választóvonalhoz érkezett. Mostantól nem csak hosszabb kritikákat és elemzéseket közlünk le, hanem úgynevezett 5 perces kritikákat is. Akinek nincs türelme hosszú elemzéseket olvasni, csak egy két filmről szeretne informálódni azoknak, ajánljuk ezt az új „rovatot”. Remélhetőleg egy új közeget sikerül megszólítanunk. A munka lassan halad, de megpróbálunk minden olvasónknak megfelelni. Az 5 percesek folyamatosan fognak érkezni. De a La Fin Absolue Du Monde szellemisége megmarad az elemző szemszögnél. Reméljük így minden igényt ki tudunk elégíteni.
Az új évezredben divattá vált remake és 80-as évek retro hangulat immáron a két öreget is összehozta. Stallone és Arnold immáron közösen lesznek egy jó világban rosszak. Sajnos a filmre Stallone már ismert kiskutya szeme teljesen rátelepszik és a kormányzó immáron kevesebb hangsúlyt kap. Hiába a tökéletes karakter, amit kitaláltak neki. Sajnos a film képtelen a 80-as évek retrója fölé emelkedni. A nyolcvanas években ezek a filmek (Rambo, Total Recall, Kommandó, Rocky) azért voltak jók, mert a férfi test homo-erotikus bemutatásával akartak sokkolni. A sokk immáron elmúlt, ami maradt pedig nagyon szomorú. Romos emberek próbálnak akciózni, jó pofizni és a film, hullámzó minőségét nem tudom feledni. Stallone mint minden filmjében titkon zseni, Swarzenegger pedig már nem is akar különleges lenni. Nyers karaktere pont tökéletes ellenpárja Stallonénak. Viszont, a két nehézsúlyú sajnos kioltja egymást a filmben. Nincs se csattanó (még a hajó se volt igazán meglepő) se pedig hatalmas mészárlás. A nyolcvanas évek vérfürdője elmarad, nincs már céltalan erőszak, csak olyan dolgok, amely bármelyik pc-vel összehozható egy lazább hétvégén. A történetről ne essék most szó, a lényeg hogy Stallone olyan dolgot tud, ami különleges, de egy új dolog teljesen kifog rajta. Pár napig… aztán minden megoldódik. Viszont van a filmnek egy valóban jó pontja. Ez pedig maga Jim Caviezel aki olyan gyönyörűen alakítja a vérgeci börtönigazgatót, hogy azt valóban öröm nézni.
Próbáljunk úgy tekinteni erre a filmre, hogy nem jut eszünkbe a boldog 70-es 80-as évek, amelyeket az Acélizom, Rocky, Rambo, Conan és a Kommandó képvisel. Akkor mi marad ebből a filmből? Egy jópofa kis Last Vegas akcióba oltva. Stallone pár éve nagyon szimpatikusan nyilatkozott arról, hogy ők már kiöregedtek, vége ennyi. Ne is próbálkozzon szegény Arnold olyan filmekkel, amik egyszerűen nem állnak jól neki. De az új Rocky bebizonyította, hogy Stallone egy intellektuális izompacsirta, lenne, ha nem csinálta volna meg az új Rambot vagy a még szánalmasabb Feláldozhatóakat, ami élvezhetetlen, ha csak az ember nem a nyolcvanas évek VHS korszakán nőtt fel. A Szupercella legnagyobb hiányossága az izgalom, és a vér hiánya. Nincs brutalitás, nincs testkultusz, nincs homo-erotikus képsor, semmi, ami izgalmas lett volna anno. Ami marad az két veterán színész, pár izgalmasabb karakter, mellékszereplők, romantikus szál, sok robbanás, egy kis furmány viszont a fűszer teljesen elveszett a filmből.
Ezt a filmet nem szabadott volna elkészíteni, maximum egy Jimmy Fallon paródiaként a karácsonyi matiné részeként. Komolytalan és a retrót megölik. Az öregek pedig láthatóan csak a pénzre mentek (eddig is, csak legalább megpróbáltak színészkedni) és elmarad a nagy katarzis. Nincs meg a nyolcvanas évek hatalmas fináléja, nincs hosszú búcsú, és nincs érték sem immáron. Csak egy remek töltelék két Feláldozhatóak film között. A kérdés viszont nyitott marad: meddig fejhető még az öreg tehén? Hisz már tej sem jön belőle, csak por. Nézd meg, de csak ha el tudsz szunyókálni két robbanás között is.
Escape Plan - Trailer - 2013
