harag (főnév)

Ellenséges érzelem; erőfeszítésből eredő ingerültség, mert megértéssel, barátságos módon nem sikerült jó megoldást találni egy problémára. Valós vagy vélt sérelem keltette zaklatott indulat egy személy vagy csoport ellen, illetve az ebből fakadó, tartós indulatos, bosszúra vágyó, erősen zaklatott lelkiállapot; düh, méreg.

Nehéz manapság úgy beülni egy mozira, hogy az ember tisztességes kamaradrámát láthasson. A háborús filmek már lejátszották az összes kottát, amit a filmművészet poros archívumában megtalálhattak. Volt itt már gyors és katartikus jellemfejlődés, hosszú és fájdalmas leépülés, heroikus küzdelem, egy a száz ellen monodráma és most megérkezett végre a várva várt tankdráma, amely kissé komikusan hat manapság. Eléggé viccesnek tekinthető, egy mai ember számára, hogy a Tigris tank képes végezni öt amerikai tankkal, miközben a Kelly hőseiben az pont fordítva volt. Az ember olykor nem tudja mi az igazság és mi a fikció. Brad Pitt pedig fájdalmasan rátelepszik a filmre, olyannyira, hogy elnyomja az olykor tehetséges fiatalokat keménységével és annak drámai mélységének bemutatásával. Álmosító, és komikus, de a filmet megmenti a kép.

Próbáltam a filmtörténetében olyan filmet keresni, amely közel állhat a Furyhoz de nem igazán találtam, mindinkább részeket, amelyeket David Ayer nagyon jól összeollózott. Ez a fiatal rendező, aki méltán tett népszerűségre szert az Utolsó Műszakkal összedobott egy kifejezetten kellemes kis forgatókönyvet a legszebb amerikai giccseket felhasználva. Ilyen például a jellemfejlődés a fiatal Norman szempontjából. Pitt viszont mint mindig ugyanazt a ruhát húzza magára. Az egész filmet uralja személyisége (ami a legunszimpatikusabb amúgy, hogy a film végi Fury felirat előtt szerepel a neve) kemény, keveset beszél, amit pedig mond, a legáltalánosabb igazságokhoz tartozik. Sérült és sokat megélt katona, ahogy társai, de őt nagyobb teher nyomja, az hogy életbe tartsa a többieket az Otthonukban, amit Haragként neveztek el. Gyönyörű és felszínes összeollózása ez az amerikai kliséknek. Mindig van egy titokzatos ember, mindig van egy újonc, mindig van egy istenfélő ember, aki a sok mocsokban is próbálja megőrizni hitét, és persze kell egy spanyol ajkú is a bunkó földműves mögé, akiről csorog a vér és a gépzsír.

Az egész filmet a mocsok lepi el, ahogy a filmet is. Kietlen harcmezőn indítunk, amely a tankon belül folytatódik. Gyönyörű ellenképek, mesterien véghezvitt fotózás és színválasztások. A bajtárs elvesztése a csapat életében egy drámai mélypont innen a kilábalás egy kb. tíz perces snittben meg is történik, Brad Pitt pedig elvonul sírni, ahogy az igazi western hősök, teszik, csak most pár száz évvel később vagyunk. A vadnyugaton járunk, a lerombolt náci Németországban ahol a lakosság csupán biódíszlet, nem tudunk meg róluk semmit. Az SS tisztek maguk az ördögök, itt bizony nem fogunk találkozni Sztálingrád féle mélyelemzésekkel. Miként és miért, és nincs, semmiféle Jöjj és lásd drámaiság. Egyszerűen már-már horrorba nyúló realizmus, amely a háború eme katartikus végét szeretné megmutatni a halandó embernek az IMAX moziban. Mi pedig ülünk és élvezzük ez az explicit erőszakot és várjuk mi is lesz a vége. Hát persze ugyanaz, ami a Szaharának is, amikor egy maréknyi ember bizony a földre kényszeríti az egész német hadsereget. Míg a film háromnegyedéig remekül felépíti az eseményeket, onnantól teljesen lerombol mindent. A kliséket folytatva sorra halnak meg a főszereplők gyorsan és váratlanul, a sokkolás remek előnye a rendezőnek, de ez minden rendezőnek az, aki kap pár milliót a feneke alá. David Ayer Az utolsó műszakban megmutatta, hogy lehet akciófilmet drámai mélységgel készíteni, itt viszont elveszi tőlünk ezt a fűszert. A film a filmben a német lányoknál való reggelizés. Tökéletes ellenpontja mindennek, amit eddig láttunk a filmben. Ez is csak a néző megzavarására használt eszköz, semmi más. Öncélú, ahogy az is, amikor Pitt hátát mutatják ezzel feloldva minden rejtélyt és haragot, amit eddig a képernyőn láthattunk. A vászon furcsa találmány, egy hatalmas képekkel mutatott dzsungel is lehet harcmező, de a kietlen valóság valahogy nemfasza a mai filmekben. Ehhez igazodik a Fury minden jelenete is. Tökéletes színek és képi világ amelyet Roman Vasyanovnak köszönhetünk. Igazság szerint ez az orosz operatőr ment meg mindent a filmből. Vasyanov egyszer Oscar díjat fog kapni, erre kérem, mindenki emlékezzen. A filmet nézve igen elhiszem, ilyen volt a háború és nem pedig a túlságosan is idealizált Kelly Hősei vagy a Piszkos tizenkettőben látott.

De térjünk vissza Pittre. Teljesen egyértelmű, hogy a Becstelen Brigantikban bejáratott eszközökből épített fel egy új karaktert. Inkább úgy mondanám tovább gondolta. De valahol mégis elsikkad a dolog. Elmúltak már azok az idők, amikor egy név húzza be az embereket a filmre. A Fury esetében megint beleestek ebbe a hibába. Pitt nevének kiemelése egyszerűen megöli a realisztikus beállításokat. Nem hiszem el egyszerűen, hogy Pitt három-négy lövés után még él és elmondja, a végső monológot majd szépen meghal, és miután a gránát végzett vele az arca tökéletes állapotban virít a tank belsejében, amikor a fiatal bajtárs letakarja. Ez annyira mesterkélt, amely nem való se Ayerhoz sem pedig Vasyanovhoz. Egyszerűen ez a legrégebbi háborús drámák vér nélküli lőtt sebeire emlékeztet, amely végleg elveti az utolsó reményt is, amit a Haragba vetettem. A film elejei explicit vérengzés a film végére teljesen megszelídül és olyan üdítően gyenge lesz, hogy a moziból kimenet senkit sem fog érdekelni miért kapott a film 18-as besorolást. A korhűségről inkább nem írnék, nem vagyok szakértő, de hihető, és részemről valós dolgokat láthattunk a filmben. Kivéve persze az utolsó fél órát, amikor a tankból afféle erődítményt építettek és két háromszáz katona lemészárlása után sikerült csak elfoglalni a tankot. Nos, ez a része teljese egészében az Amerikai filmgyártás rákfenéje és egyben pénztermelő kismalackája is.

Karakterfejlődésről inkább ne is beszéljünk. Shia LaBeoufról lassan el kell hinnem, hogy nincsenek is Transzformerek. Játéka éppannyira sablonos, mint amennyire lehet. Telly Savalas legjobb alakítását ugyan nem tudja megütni, de próbálkozik. A bajusz nagyon helyes, viszont az nem hogy a média a film forgatása közben már csak azzal volt tele, hogy LeBeouf nem fürdik és kihúzatta egy fogát a szerep kedvéért. Az egész annyira maníros, előre megírt, hogy képtelen vagyok Shianak hinni. Egyszerűen nem hiszem, el betéve tudja a Bibliát, ahogy azt sem hogy nem önreklámozásból csinálta eddigi akcióit, hogy kijavítson egy kurva nagy hibát: A Transzformers filmeket. A Furyval próbál törleszteni és megmutatni a nagyra nőtt fiút, de sajnos ezen még a bajusz sem tud változtatni.

Ezzel a két bekezdéssel teljes egészében leírtuk a Fury karaktereinek különlegességét. A színészi játékot. Maximális beleélés, de az egész annyira színpadias, hogy fáj. A néma távolba merengés engem nem győz meg az igazi haragról, ami szétfeszíti a tankot belülről. Nincs semmi olyan ebben a moziban, amit nem láttunk a Ryan közlegény megmentésében, vagy az Őrület határán. Terrence Malick alkotása helyezkedik el a legközelebb a Furyhoz, annyi különbséggel, hogy ott valós karaktereket láthattunk igazi jó filmmé összegyúrva egy olyan háborút megmutatva, amelyről elképzelni sem tudtuk, hogy megtörténik. Berlin felé menetelve láthattuk a célt, ahogy Pitt is tökéletesen megfogalmazta ezt a film felénél. De Az őrület határában nincs cél, se kis történetmagyarázás sem. Egyszerűen az öldöklés és az őrület tartja markában a filmet, pont, ahogy az Apokalipszis mostban. Az ott látott világvége hangulat a Furyban roppant reklámközpontúan jelenik meg. Kicsi erőszak, magas eszmék, és máris indokolt a tisztek kivégzése, a nemi erőszak stb. Ezek persze a háború részei, viszont kimaradnak a Furyból. Az igazi háborús dráma pártatlan pont, ahogy a Sztalingrád vagy a Jöjj és lásd!, persze politikai szempontból nincs korrekt háborús film. Sajnos.

Tehát jó film a Harag?

Természetesen remek film, David Ayer eddigi második legszínvonalasabb filmje, érdemes nyomon követni a munkásságát. Pitt pedig eljátszott egy szerepet, nem vált igazi katonává még mindig. Sajnos ő még mindig az a szőke kék szemű színész, akitől még egy devizaalapú jelzáloghitelt is simán átvennék. A Harag jó film, de nem szabad etalonnak tekinteni. Megnézése után mindenképpen érdemes egy Apokalipszis most, vagy Az Őrület határán-t beiktatni, hiszen ezek valódi háborús drámák. Sajnos Pitt megölte a filmet, amely nem akar több lenni sablonok egymásmellé pakolásánál, háborús film egy kis extrával, de sajnos ez az extra nem elég ahhoz, hogy ne csak egy tankos film legyen. Már pedig a Fury mindig kapálózik, ha erről van szó. A skatulya nélküli sklatulyafilm akar lenni. Nem sikerült. Viszont kellemes szórakozás, ami a háborúról nem mondható el. Így realizmusa megbukott, filmes értékei nem is voltak, de tejelni azt fog.

Fury - 2014 - Trailer